Salty caramel

Ismerjük meg egymást!

 

Sziasztok!

Ritkán jelentkezem írásos bejegyzéssel, mondhatni soha!:) Mivel a blogom fotókról szól ritkán érzek késztetést hogy bármiféle írásos bejegyzést csináljak, de most egy számomra kedves személyért megteszem!

Ez a személy pedig Tatus, és egyrészt azért kedves számomra mert az osztálytársam a másik ok pedig, hogy a barátnőm:)

A feladat pedig:
Linkeld be azt az embert a blogodba aki kipécézett.
Ossz meg magadról 7 dolgot , akár különleges, akár hétköznapi.
Pécézz ki 7 embert, nevezd meg, és linkeld be őket a blogodba.
Értesítsd őket a kipécézésről hozzászólásban a blogukon.

 

Az első feladat sikeresen teljesítve, most jöjjön a bonyolultabb rész!

Elsőre nehéznek tűnt 7 dolgot összeszedni magamról de rájöttem, hogy eddig csak a képeim láthattátok (és egy monológot az alkotói válságról) ezért könnyű lesz 7 -számotokra- ismeretlen dolgot összeszedni magamról.

Dehát be is fejezem a mellébeszélést! Itt a 7 új dolog! *dobpergés*

 

1.  A végletek embere vagyok.
Akit szeretek azt teljes szívemből minden odaadásommal szeretem, legyen akár a szerelmem, rokonom, barátnőm. Csak nagy intenzitással tudok szeretni viszont akit nem kedvelek, azt nagyon nem. Az ilyen embereknél még az is idegesít ha csak meglátom őket.

2. Kissé hedonista vagyok.
Alig bírok betelni az élet jó dolgaival, egy finom ételből bármennyit meg bírnék enni, ha tehetném rengeteget aludnék, kitölteném minden percemet azzal, hogy azokkal vagyok akiket szeretek.
Ennek egyik hátránya, hogy sajnos viszonylag sok függőséget magaménak tudhatok és nem is tudok tőlük szabadulni.

3.Az elmúlt 2 évben az életmódom jelentős változáson ment keresztül, ezt Tatusnak és anyukámnak köszönhetem.
Anyukám pozitív hatására lemondtam a finomított lisztből készült ételekről, a cukorról (egy egy csoki azért lecsúszik, de azért amúgy sem vagyok oda annyira) és a ruháim mosásánál sem használok semmilyen vegyszert, csupán mosódiót amit nyugodt szívvel ajánlok bárkinek mivel vetekszik néhány hagyományos mosószerrel.
Tatusnak pedig azt (is) köszönhetem, hogy most már a testemen is csak részben használok vegyi szereket. Ma már annyira magaménak érzem ezt az életmódot, hogy egyetlen olyan termék ami hagyományos módon lett készítve az a szempillaspirálom. Vicces dolog: ezekért a dolgokért pár ismerősöm már egypárszor le is hippizett, pedig a hippi életérzést én egy kicsit sem érzem:D

4. Oda vagyok a retro dolgokért.
A nagymamám bakelitlemezeit és lejátszóját féltve őrzöm, meg összességében minden olyan tárgyat ami számukra nem jelent semmit, nekem viszont a múlt darabjait. Ez lehet akár egy ötven éves bőr, rézcsatos bőrönd vagy akár az említett lejátszó ami még így sok év múltán is hibátlanul működik.
Ezenkívül az objektíveim 90% -a olyan ami régi filmes gépről maradt rám. Összesen csak 1 olyan van, ami újabb fajta gyártmány és rendes fotós áruházban vettem.

pajtas.preview

5. Az eddigi legnagyobb fotós sikereim,
Az egyik a Bálint ház “Hanyas vagyok?” című pályázatának megnyerése volt melynek keretében négy képemet kiállították a Müpában .
A másik csak amolyan “fordulópont” volt a “karrieremben”, ez pedig az első fizetős munkám, ennek képeit ITT láthatjátok.

6. Mondhatni géppel a kezemben születtem:)
A papám rengeteget fotózott még a fekete szobás, laboros, filmes gépek időszakában. Saját előhívó sötétszobája is volt, ahova vele mehettem néha. Azt hiszem itt kezdődött az egész:) Úgy 5-6 évesen én is kezembe kaphattam egy szinte értéktelen gépet amivel örömmel kattintgattam, bár a képek sose lettek előhívva (talán jobb is, lehet elment volna a kedvem az egésztől:)). Ezután 2010-ben elvégeztem egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot, ezáltal megtanultam rajzolni és a részletekre figyelni. Innentől kezdve kisajátítottam a családi gépünket (ami ugye már digitális volt) és részleteket fényképeztem, amiket lerajzolhatok. Majd a rajzolás kicsit háttérbe szorult és a fotózás kapott szerepet. Mindennek utánaolvastam/utánaolvasok és célom a fejlődés.
033

7. Gyakran más kortárs művészek alkotásaiból merítek ihletet.
Nagyon szeretem a kortárs művészetet, át is érzem nem csupán “hipszterségből” ásom mélyen bele magam ebbe.
És ennek köszönhetően egy nagy projektem is készülőben van, amit hamarosan láthattok itt is!

És a végére pedig jöjjön egy szomorú dolog
Az ilyesfajta témák sajnos nem népszerűek fotós berkekben és sajnos sok beauty bloggert sem követek, mivel ezt a cafeblog nem teszi lehetővé (amit nagyon sajnálok mivel amúgy szuper kezelőfelülete van- ezért is váltottam a blogger-ről) ezért nem tudok magamnak kipécézni 7 embert.
Ennek és az ellenére, hogy ne szoktam ilyen terjedelmes, szöveges bejegyzéseket írni nagyon élveztem ennek a posztnak a megírását. Remélem nektek is tetszett!

Alkotói válság

Az alkotói válság egy idő után sok művészt utolér, persze el is múlik, valakinél előbb, valakinél később. Nagyon sok módszer van arra, hogy áthidaljuk ezt az időszakot, ami néha egy örökkévalóságnak tűnhet, főleg ha az alkotásainkból élünk.
Akik viszont nem ezzel keresik a pénzüket, azoknak írnék néhány jótanácsot:
-a legegyszerűbb:várjuk meg míg elmúlik
-jó ihletforrás egy utazás,  egy teljesen új helyen
-egy inspiráló könyv olvasása, film nézése, zene hallgatása
-járjunk nyitott szemmel és szívvel, néha az apró dolgok adják meg az ihletet

A legegyszerűbb mégis az, hogy várunk, addig javítgathatjuk addigi alkotásainkat.

Végül egy dalszöveg és egy kép arról, ki hogy éli át az alkotói válságot, vagy hogy lehet segíteni rajta.

“Most arról írok neked hogy miért nincs témám
miért ülök itt egy szál gitárral némán
Agyamban üres járat a lelkem vándorol
Legyintek így van ez jól megtalálom majd valahol

Zöld utat adtam a fénynek itt bennem
Hagyom hogy átjárjon hogy csendet teremtsen
Mint egy nő rendelkezhet felettem
A nyugalom ösvényén hagyom hogy vezessen
Ez kell nekem…

Alkotói válságban vagyok
nem jön ki egy hang sem a torkomon hallhatod
De most megmozgatjuk az eget a földet
Kifordítom a sarkából a zöldet
Megszívom hogy ne szívjam meg többé már sosem

Nem értem miért van az hogy furcsán néznek rám
Ha kezembe kis pipám mosolyt fakaszt a szám
Mint Tarzan a liánon csüngök a szaván
Nyugodt vagyok nem hagy el újra vissza vár
Vissza szál…

Alkotói válságban vagyok…”

tumblr_meif3zr50K1qa5b07o1_r3_400

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!